Nagymamámnak rengeteg fonala, anyaga, kötőtűje, horgolótűje, mindenféle kincse, kiváló képzelőereje és kézügyessége volt. Bábokat, ruhákat, párnákat készített nekünk. Mindig elbűvöltek az alkotásai. Tanított kötni, horgolni, hímezni, varrógépen varrni. A kézimunkázás minden formája érdekelt és sok mindent ki is próbáltam. Amikor megszületett a kislányom, Luca, akkor találtam rá a foltvarrásra. Első darabjaimat neki készítettem, ő és az apukája – aki a legszebb anyagokkal lep meg minden adandó alkalommal- a legfőbb ihletőim és bíráim a varrásban. Miután este letettem kicsi babámat aludni, és tíz órára mindent elrendeztem, akkor jött az én időm és hajnali kettőig varrtam… Reggel hatkor kezdődött az új nap, de tele voltam energiával, ebből tudtam, hogy ez jó nekem…
Bár biológia-kémia szakos tanár lettem, mert másik szerelmem a természet, a kézimunka mindig hobbim volt. Az ezotéria iránti érdeklődésem is régi keletű. A reikivel, és a radiesztéziával kezdődött, a kristályokkal folytatódott és tart máig is a spirituális erőkkel való ismerkedés. Az alkotás számomra meditáció, mely során az ember a belső képeket formázza, próbálja kivetíteni, annak minden energiájával, erejével együtt. Régebben zavart, hogy nem sikerül a belső képet tökéletesen visszaadni, de ma már megnyugtat maga a törekvés, hogy a munkám egyre jobb legyen és mások is örömöt találjanak benne, legalább annyit, amennyit az elkészítésük adott nekem. Mára ez vált fő tevékenységemmé és egyben spirituális utam részévé.